| Magasztalja lelkem az Urat „Akkor így szólt Mária: Magasztalja lelkem az Urat és örvendez az én szívem megtartó Istenemben. Mert rátekintett szolgálólányának alázatos állapotára. Íme mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas, szent az ő neve.” Luk 1, 46-49 Sokszor kérdezzük egymástól Karácsony előtt: Mit szeretnél kapni? Egyszer egy árva kislány erre a kérdésre azt válaszolta: Ha édesapám kilépne a képkeretből és köztünk lenne. Testvérek! Ez történt Karácsonykor: Isten kilépett a megszokott keretből, Egyszülött Fiában megjelent a Földön és köztünk van. A neve is ezt jelenti: Immánuel – Velünk az Isten. Isten kilépett a megszokott keretből, és rátekintett Máriára. Mária élete Isten rendelése szerint arra volt kiválasztva, hogy az Egyszülött Fiút világra hozza. Amikor ezt Mária megérti, így énekel: Magasztalja az én lelkem az Urat! Ugyanezt énekelte Anna, Sámuel édesanyja is. Mert megváltozott az életük, amikor Isten rájuk tekintett. Hiszen a mi életünk is sokszor megváltozik attól, ha valaki észrevesz, ránk tekint. Mennyivel nagyobb dolog átélni, hogy Isten észrevesz, alkalmasnak talál egy feladatra és eszközül használ. Mária Isten csodálatos tervének az eszköze lett, Isten általa lépett ki a megszokott keretből. Amikor Isten Máriára tekintett, akkor az emberiség nyomorúságára is rátekintett és könyörülni akart rajta. Mert Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő Egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Jézusban meg akarja gyógyítani a világot abból a nyomorúságos helyzetből, amelybe a Sátán ösztönzésére és a maga engedetlensége miatt került. Mária azon örvendezik, hogy Istennek még az Édenkertben tett ígérete most beteljesedik. Amikor Isten Máriára és a világra rátekintett, akkor rád is tekintett. Jézust érted is küldte, érted is meghalt, téged is meg akar újítani. Mária örvendezése ott van-e a szívedben? Tudsz-e így örülni, hogy rád tekintett az Isten? Érzed-e, hogy téged is ennyire szeret az Isten? Most, amikor szent asztalhoz készülünk, hálás szívvel gondoljuk végig, mi mindent cselekedett velünk, hogyan munkál az életünkben! Áldd az Istent érte! Amikor a gyermek azt kéri, hogy édesapja kilépjen a keretből, Jézus ezt is teljesíti. Mert általa van feltámadás. Jézus ezt mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz énbennem, ha meghal is él” Krisztus által nincs lehetetlen kérés. Amikor Isten kilép a megszokott keretből, akkor az embert is kiemeli abból a nyomorúságból, amibe a bűn bekeretezi, és abból is, amibe mi egymást beskatulyáztuk. Jézus minden embernek felkínálja a megváltozás lehetőségét, könyörül rajtunk. Téged is ki akar léptetni abból a megszokott keretből, amelyben vagy, amelyben a környezeted gondolkodik rólad. Nézz meg egy esőcseppet! Ha rásüt a Nap, szivárvány tündököl rajta. Ott van az esőcsepp akkor is, ha nem abból a szögből éri a Nap, de akkor nem világít. Úgy tekintsd az életedet, hogy Krisztus fénye ragyogja be. Kérjük Istent: Uram, itt vagyok. Megüresítem magam és kérlek, hogy Te tündökölj általam! Urunk, köszönjük Neked, hogy ki akarsz léptetni megszokott keretünkből. Mi sokszor beskatulyázzuk egymást és azt hisszük, hogy kutyából úgysem lesz szalonna. Te mégis új életet tudsz adni. Kérünk azokért, akiket megítéltünk, Te alakítsd át az életüket, hogy ne nekünk legyen igazunk! Emeld fel a tekintetünket, hogy mi is tudjunk úgy örvendezni, mint Mária! Add, hogy kilépjünk a keretből és lássuk a távlatot, amit nekünk adsz! Fogd a kezünket, hadd induljunk Veled! Bocsásd meg hogy annyira ragaszkodunk megszokott kereteinkhez! Te szét tudod törni, tudsz erőt és reménységet adni. Cselekedd ezt velünk! Ámen. (Dr. Sándor Endre) |